Miután az első két album eladási mutatói alacsonyak voltak, a zenekar lemezszerződése az Atlantic kiadónál veszélybe került. Ám a menedzsmentnek ( Brian Lane és Mike Tait) és Ahmet Ertegün atlanticos vezér jóindulatának köszönhetően, a zenekar kapott egy kis haladékot. Elvonultak vidékre, Devonba egy Church Hill nevű farmra, ahol kikísérletezhették annak a hangzásnak az alapjait, amely meghozta számukra a későbbi sikereket. Miután Peter Bankset kitették, új gitárost kellett keresni. Az első jelölt Robert Fripp volt, de ő csak akkor vállalta volna, ha az ő elképzelései szerint történik minden. Ebbe Anderson, aki a zenekar többi tagjától megkapta a Napoleon becenevet, nem ment bele.
Az új jövevény Steve Howe (sz. 1947) lett, aki ezt megelőzően a Tomorrow, a Bodast illetve az In the Crowd nevű bandákban szerepelt. Howe belépése új színt hozott a zenekarba, mert széleskörű zenei ismeretekkel rendelkezett. Olyan stílusokban volt otthonos, mint a barokk, jazz, flamenco, ragtime, country. Ezt a stíluskavalkádot zseniálisan ötvözve alakította ki egyedi, utánozhatatlan előadásmódját, mely nélkülözhetetlen eleme lett a zenekar hangzásának.
Ez az album a Yest annyira nem kedvelő kritikusok kedvence, mert itt még nyersebb, rockosabb a hangzásuk, kevesebb benne a ciráda.
A Yours is no Discgrace- ben Howe szaggatott gitárjának jut főszerep. Igazi hard rock felvétel ez, melynek egy régi amerikai western sorozat témája, a Bonanza adta a fő ihletét. Itt hallhatunk először moog szintetizátort Yes lemezen, igaz inkább csak kísérő szerepben. The clap egy akusztikus gitár darab Django Reinhard stílusában.
És itt a következő Starship trooper, egy mini szvit, három különböző darab összeragasztásából állt egységgé. Az első tétel, a kozmikus témájú Life seeker Anderson lenyűgöző éneke mellett, Squire dallamos basszusjátéka miatt is emlékezetes. A Disillusion többszólamú templomi kórusa gyönyörű és fontos eleme lesz a zenekar későbbi stílusának. A Würm ismétlődő gitár riffjei a Beatles I want you végtelenített akkordjaihoz hasonlítanak.
A második oldal az I’ve seen all good people/ Your move- val kezdődik, melynek első fele akusztikus ballada, a Gnidrolog tagja Colin Goldring furulyázik. Lényegében egy sakkjátszmáról szól. A második rész átcsap egy kis dinamikus rock & rollba.
A következő A Venture mostoha szerepet kapott a zenekar életművében, koncerten sem nagyon játszották, pedig nem rossz darab, Kaye kellemes zongorázásával kisérve.
A finálé a Perpetual Change, az album legbonyolultabb száma, Howe gitárjával kezdődik majd Anderson éneke feszültséget kelt, amelyet a ritmikailag tekervényes hangszeres rész old fel, egy rövid moog szólammal lezárva. Vokálisan itt és az album többi részén a choral stílus mellett a Crosby, Stills, Nash & Young előadásmódját érezhetjük behatásként.
Az album végre meghozta a zenekarnak a hőn áhított sikert, komoly listás helyezés és kritikai elismerés kiséretében. De a nagy dolgok még ezután jöttek…
1. Yours Is No Disgrace (9:36)
2. The Clap (3:07)
3. Starship Trooper: Life Seeker / Disillusion / Wurm (9:23)
4. I've Seen All Good People: Your Move / All Good People (6:47)
5. A Venture (3:13)
6. Perpetual Change (8:50)
Osztályzat: 9/10.
Steve Howe első zenekara a Syndicats:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.