Itt még a kisérleti fázis korszakát éli a zenekar, még halványan itt van a pszichedelia, a west coast folk és  a Nice hatása, de a harminc tagú szimfonikus zenekari kíséret filmzenei hangulatot ad a lemeznek.

No Opportunity Necessary, No Experience Needed eredetileg a Woodstock hős Richie Havens dala. A Yes ebből a hippi protest songból, egy tüzes, eleven dalt varázsolt, a hammond orgona, dübörgő basszus és a nagyzenekar segítségével, úgy hogy a dal eredeti hangulata megmaradt. A dal közepén a felkavaró szimfonikus rész a Big Country (Idegen a cowboyok közt) című western fő témája. Anderson hangja itt kivételesen mélyebb tónusú a megszokottnál. A Then olyan mint egy James Bond film kisérő zenéje, intenzív orgona és persze nagyzenekari segédlettel.

Az Everydays egy feldolgozás a Buffalo Springfield- től. Diszkrét vonós kiséret, Anderson érzéki nőies hangja: mintha egy hollywoodi romantikus film zenéjét hallanánk Audrey Hepburn főszereplésével. Aztán a gitár vad párbaja következik a nagyzenekarral, hogy azután visszatérjen a bárzenei hangulat.

Sweet Dreams amolyan happy dal orgona kísérettel, rövid gitárszólóval, nem érzem jelentősnek. Hammond intro- val indul az album leghosszabb dala a Prophet kicsit a korai Deep Purple stílusában, ám a dzsesszes gitár és a nagyzenekar ellenére valami hiányzik a zenéből, ami emlékezetessé tehetné a felvételt. A Clear days kicsit szentimentális dalocska az Eleanor Rigby modorában. Az Astral Traveller űrrockjával búcsút intünk a pszichedeliának, már csak Anderson földöntúlivá effektezett hangja emlékeztet erre a hangzásra. Banks gitárja végre nagyobb szerepet kap. A címadó Time and a Word remek lezárása az albumnak a maga himnikus, balladai hangvételével.

Mai füllel ez a lemez, akár csak az előző, egyik- másik darabja kicsit elavultnak hat, de valahogy eredeti bája van.

Peter Banks-et még a lemez megjelenése előtt 1970 áprilisában ejtették a zenekarból. Banks elégedetlen volt a lemezen betöltött szerepével, a szimfonikus zenekar háttérbe szorította gitárjátékát.  De a fő ok az volt hogy Banks és a kirúgott régi menedzser Robert Flynn jó barátok voltak, és a gitáros helytelenítette az eljárást. Kár érte mert ő rakta le a Yes gitár soundjának az alapjait, amelyet később Steve Howe fejlesztett tökélyre .

Osztályzat: 7,5/10. 

1. No Opportunity Necessary, No Experience Needed (4:47)
2. Then (5:42)
3. Everydays (6:05)
4. Sweet Dreams (3:48)
5. The Prophet (6:32)
6. Clear Days (2:04)
7. Astral Traveller (5:50)
8. Time and a Word (4:31)

Miből lesz a cserebogár: Jon Anderson első együttese a Warriors 1964-ből

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.