Miután az első két album eladási mutatói alacsonyak voltak, a zenekar lemezszerződése az Atlantic kiadónál veszélybe került. Ám a menedzsmentnek ( Brian Lane és Mike Tait) és Ahmet Ertegün atlanticos vezér jóindulatának köszönhetően, a zenekar kapott egy kis haladékot. Elvonultak vidékre, Devonba egy Church Hill nevű farmra, ahol kikísérletezhették annak a hangzásnak az alapjait, amely meghozta számukra a későbbi sikereket. Miután Peter Bankset kitették, új gitárost kellett keresni. Az első jelölt Robert Fripp volt, de ő  csak akkor vállalta volna, ha az ő elképzelései szerint történik minden. Ebbe Anderson, aki a zenekar többi tagjától megkapta a Napoleon becenevet, nem ment bele.

Az új jövevény Steve Howe (sz. 1947) lett, aki ezt megelőzően a Tomorrow, a Bodast illetve az In the Crowd nevű bandákban szerepelt. Howe belépése új színt hozott a zenekarba, mert széleskörű zenei ismeretekkel rendelkezett. Olyan stílusokban volt otthonos, mint a barokk, jazz, flamenco, ragtime, country. Ezt a stíluskavalkádot zseniálisan  ötvözve alakította ki egyedi, utánozhatatlan előadásmódját, mely nélkülözhetetlen eleme lett a zenekar hangzásának.

Ez az album a Yest annyira nem kedvelő kritikusok kedvence, mert itt még nyersebb, rockosabb a hangzásuk, kevesebb benne a ciráda.

A Yours is no Discgrace- ben Howe szaggatott gitárjának jut főszerep. Igazi hard rock felvétel ez, melynek egy régi amerikai western sorozat témája, a Bonanza adta a fő ihletét. Itt hallhatunk először moog szintetizátort Yes lemezen, igaz inkább csak kísérő szerepben. The clap egy akusztikus gitár darab Django Reinhard stílusában.

És itt a következő Starship trooper, egy mini szvit, három különböző darab összeragasztásából állt egységgé. Az első tétel, a kozmikus témájú Life seeker Anderson lenyűgöző éneke mellett, Squire dallamos basszusjátéka miatt is emlékezetes. A Disillusion többszólamú templomi kórusa gyönyörű és fontos eleme lesz a zenekar későbbi stílusának. A Würm  ismétlődő gitár riffjei a Beatles I want you végtelenített akkordjaihoz hasonlítanak.

A második oldal az I’ve seen all good people/ Your move- val kezdődik, melynek első fele akusztikus ballada, a Gnidrolog tagja Colin Goldring furulyázik. Lényegében egy sakkjátszmáról szól. A második rész átcsap egy kis dinamikus rock & rollba.  

A következő A Venture mostoha szerepet kapott a zenekar életművében, koncerten sem nagyon játszották, pedig nem rossz darab, Kaye kellemes zongorázásával kisérve.

  A finálé a  Perpetual Change, az album legbonyolultabb száma, Howe gitárjával kezdődik majd Anderson éneke feszültséget kelt, amelyet a  ritmikailag tekervényes hangszeres rész old fel, egy rövid moog szólammal lezárva. Vokálisan itt és az album többi részén a choral stílus mellett a Crosby, Stills, Nash & Young előadásmódját érezhetjük behatásként.

Az album végre meghozta a zenekarnak a hőn áhított sikert, komoly listás helyezés és kritikai elismerés kiséretében. De a nagy dolgok még ezután jöttek…

1. Yours Is No Disgrace (9:36)
2. The Clap (3:07)
3. Starship Trooper: Life Seeker / Disillusion / Wurm (9:23)
4. I've Seen All Good People: Your Move / All Good People (6:47)
5. A Venture (3:13)
6. Perpetual Change (8:50)

Osztályzat: 9/10.

Steve Howe első zenekara a Syndicats:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.