progyessive rock
https://progyessive.blog.hu/atom
blfr4@https://blog.hu
©2024 blog.hu
https://progyessive.blog.hu/2011/08/15/yes_90125_1983
Yes: 90125 (1983)
2011-08-15T21:20:00+02:00
2011-08-15T21:20:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;"><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/90125.gif" />Miután <em>Chris Squire</em> és <em>Alan White</em> elhagyták a Yest, kimondva ezzel a zenekar halálos ítéletét, a Led Zeppelin legendás gitárosával, <em>Jimi Page</em>-dzsel kezdtek demókat gyártani XYZ néven. Az énekesi posztra Robert Plant lett volna a jelölt, ám a göndör hajú frontember még mindíg barátját, <em>John Bonham</em>-et gyászolva elutasította a felkérést, így az ígéretes project hamar a földbe állt. <em>Squir</em><em>e</em> és <em>White</em> '81 telén még kiadta a karácsonyi témájú <strong>Run with the Fox</strong> kislemezt, aztán a következő év elején kimentek Amerikába szerencsét próbálni. Még Londonban ismerkedtek meg a dél- afrikai származású <em>Trevor Rabin </em>gitárossal, aki '82 elején csatlakozott a két ex-Yes taghoz. Rabin szülőhazájában a Rabbit nevű zenekarával jelentős sikereket ért el, de Angliába költözött szélesebb ismeretségre vágyva. Kiadott két szólóalbumot különösebb feltűnést nem keltve, így a sikertelenség őt is az Egyesült Államokba, Los Angelesbe hajtotta. A zenekarhoz -melynek a neve Cinema lett- hamarosan a szintén Los Angelesben élő egykori Yes billentyűs, <em>Tony Kaye</em> is csatlakozott. Gőzerővel gyártották a demókat, de érezték, hogy szükségük lenne egy szólóénekesre. Első jelöltjük a hetvenes évek szupersztárja <em>Peter Frampton</em> lett volna, majd a második jelölt Trevor Horn, de mindkét tervük dugába dőlt. '83 elején <em>Squire</em> véletlenül találkozott <em>Jon Andersonna</em>l egy partin, ahol megmutatta a Cinema demo felvételeit régi társának, akinek tetszettek a dalok, s így csatlakozott az új zenekarhoz. Ezt meghallva az Atlantic lemezkiadó, amellyel már készülőben volt a lemezszerződés, ragaszkodott ahhoz, hogy a Cinema név helyett a már jól bejáratott brand, a Yes legyen. Így hát <em>Rabin</em> nem túl boldogan, de 90125 katalógusszám alatt bejegyeztette a készülő albumot. A lemezfelvétel, melynek Trevor Horn volt a producere, elég viszontagságosra sikeredett, mert <em>Horn</em> és <em>Kaye</em> állandó harcban álltak. Kaye ki is lépett egy kis időre a zenekarból, így a billentyűs szólamok nagy része <em>Trevor Rabinra</em> hárult. A lemezfelvételek után <em>Eddie Jobson</em> lett a billentyűs, de miután a megbékített <em>Tony Kaye</em> visszatért, <em>Frank Zappa</em> egykori zenésze nem vállalván a másodhegedűsi szerepet gyorsan távozott.</p><p style="text-align: justify;"><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param value="https://www.youtube.com/v/ELpmmeT69cE?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed width="640" height="390" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/ELpmmeT69cE?version=3"></embed></object></p><p style="text-align: justify;">Nos ennyi előzmény után nézzük a lényeget, a zenét. A zenekar <em>Trevor Horn</em> segítségével, ügyesen kihasználva a nyolcvanas évek elejének stúdiótechnikai újításait egy az akkori korszellemnek megfelelő, a maga nemében remek albumot hozott össze. Természetesen inkább az amerikai piac igényeit vették figyelembe, mintsem a régi rajongókét. Aki a zenei bonyolultságra vágyik az ne itt kutakodjon. A Yes zenei stílusa 180 fokos fordulatot vett. <em>Anderson</em> magas tenorján és a kimunkált kórusokon kívül mindent kisöpörtek. <em>Squire</em> jellegzetes Rickenbacker basszushangja a múlté lett, a mellotront és moog szintetizátort felváltotta a digitális billentyűs hangszerek steril hangzása. A dob a nyolcvanas éveknek megfelelően visszhangosított, gépies hangzást kapott. <em>Rabin</em> gitárstílusa gyökeresen más volt mint <em>Steve Howe</em>-é. Ő a gitározást alapvetően a <em>Jeff Beck</em> féle jazz rock, hard rock felől közelítette meg, míg <em>Howe</em> gyökerei alapvetően a barokk, régi jazz, flamenco stíluskavalkádjaiból tevődött össze, így adva meg a hetvenes években a zenekar stílusának egyik leglényegesebb összetevőjét. Az új Yes a szimfonikus elemeket eldobva, a hetvenes évek Amerikájának a Toto és Journey által képviselt népszerű zenei stílusát az AOR-t, a nyolcvanas évek igényeire fazonírozva adta elő. A nyitó <strong>Owner of the Lonely Heart</strong>, mely a Yes védjegye lett, egy ügyes táncolható, fülbemászó sláger, melyben a digitális samplerek is szerepet kapnak a hagyományos hangszerek mellett. <em>Tevor Horn</em> stúdiótrükkök sorát alkalmazta a lemezen, melynek tapasztalatait későbbi elektronikus formációjában, az Art of Noise-ban kamatoztatta. Nyilvánvaló hogy a vezető most nem <em>Anderson</em>, hanem <em>Trevor Rabin</em> volt. Az énekes már gyakorlatilag a zenei anyag elkészülte után csatlakozott, neki csak a dalszövegek és az énekharmónák kialakítása maradt. Az album zenei világa egységes, a nyitódal után három, korrekt AOR himnuszt kapunk. A második oldalt nyitó instrumentális <strong>Cinema</strong> az amely talán a legközelebb áll a régi Yes-hez, pontosabban a Dramahoz. Egyébként ez hozta meg a zenekar egyetlen Grammy díját is. A rákövetkező <strong>Leave It</strong> az ötvenes évek népszerű amerikai vokál stílusát a doo-wop-ot idézi, a stúdió adta lehetőségeket kihasználva. A vokál akrobatika után jön az <strong>Our Song</strong>, amely egy egy kedves pop dal. A <strong>City of love</strong>-ot nehéz szeretni keménykedő elidegenítő hangzása miatt. A záró majd nyolcperces <strong>Hearts</strong>, egy gesztus a régi rajongók felé a maga himnikus hangzásával. Zeneileg ez sem túl bonyolult, inkább egy hosszabban elnyújtott balladának mondanám, Rabin gitárszólója enyhén bluesos színezetű.</p><p style="text-align: justify;">Az album, illetve az <strong>Owner of the Lonely Heart</strong> bomba siker lett, meghozva a zenekarnak a tizenöt perc hírnevet. A hetvenes évek eladási mutatóit jócskán túlszárnyalva négyszeres platinalemez lett.</p><p style="text-align: justify;"><object style="height: 390px; width: 640px;" width="640" height="390"><param value="https://www.youtube.com/v/oRUmjphVqFk?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed width="640" height="390" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/oRUmjphVqFk?version=3"></embed></object></p><p style="text-align: justify;">1. Owner of a Lonely Heart [Rabin/Anderson/Squire/Horn] (4:27) <br />2. Hold On [Rabin/Anderson/Squire] (5:15) <br />3. It Can Happen [Squire/Anderson/Rabin] (5:39) <br />4. Changes [Rabin/Anderson/White] (6:16) <br />5. Cinema [Squire/Rabin/White/Kaye] (2:09) <br />6. Leave It [Squire/Rabin/Horn] (4:22) <br />7. Our Song [Anderson/Squire/Rabin/White] (4:16) <br />8. City of Love [Rabin/Anderson] (4:48) <br />9. Hearts [Anderson/Squire/Rabin/White/Kaye] (7:34</p><p style="text-align: justify;">Osztályzat: 8/10.</p><p style="text-align: justify;"> </p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F08%2F15%2Fyes_90125_1983%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F08%2F15%2Fyes_90125_1983%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F08%2F15%2Fyes_90125_1983%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: 90125 (1983)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/08/15/yes_90125_1983#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3156451" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/90125.gif
https://progyessive.blog.hu/2011/08/13/yes_drama_1980
Yes: Drama (1980)
2011-08-13T01:08:00+02:00
2011-08-13T01:08:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;"><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/drama.gif" /><span style="font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman","serif";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";mso-ansi-language:HU;mso-fareast-language:
HU;mso-bidi-language:AR-SA">A Tormato turnéját követően, egy pár hónapos szünet után, ’79 őszén Párizsban, újra összejött a zenekar a következő lemez elkészítésére. Felkérték <em>Roy Thomas Baker</em> (Queen, Journey) sztár producert, <span style="mso-spacerun:yes"> </span>hogy felügyelje a munkálatokat. A fő probléma azonban az volt, hogy <em>Jon Anderson</em> zenei ötletek szempontjából teljesen kiürült, a többiek tőle várták a zenei iránymutatást, de az énekes által hozott anyag használhatatlannak bizonyult. Ötlettelen, gyenge szerzeményeket hozott, melyeket meghallgathatunk a Paris sessions című kalóz kiadáson, vagy a Drama újabb kiadásaiban bónusz felvételekként. Ugyanakkor <em>Andersonnak</em> nem tetszettek a <em>Howe, Squire</em> és <em>White</em> által hozott demók, mert túl keménynek találta azokat. Kapóra jött, hogy <em>Alan White</em> a bokáját törte korcsolyázás során, így a lemezfelvételek félbeszakadtak. <em>Anderson Roy Thomas Bakert </em>okolta a fiaskóért. <span style="mso-spacerun:yes"> </span> Közben anyagi természetű viták is felmerültek, mert a többiek Brian Lane menedzser sugallatára, (némiképp igazságtalanul) megvádolták <em>Andersont</em>, hogy kicsit mélyebben nyúlt bele a közös kasszába. Erre természetesen az énekes kilépése volt a válasz ’80 tavaszán. Vele tartott <em>Wakeman</em> is, aki szerint a Yes az énekes nélkül halálra van ítélve.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman","serif";">Íme egy dal a hírhedt Paris sessionból:</span></p><p><span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman","serif";"><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/AaMZv1m4ig8?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed width="640" height="390" src="https://www.youtube.com/v/AaMZv1m4ig8?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always"></embed></object></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size:12.0pt;font-family:"Times New Roman","serif";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";mso-ansi-language:HU;mso-fareast-language:
HU;mso-bidi-language:AR-SA">A megmaradt három tag azonban hamarosan új társakat kapott, <em>Trevor Horn</em> énekes és <em>Geoff Downess</em> billentyűs személyében. Ők ketten a Buggles nevű pop duót alkották , előző évben adták ki slágerüket a <strong>Video Killed the Radio Star</strong>t. Elsőre bizarr párosításnak tűnt összeházasítani a Yes féle prog rockot a duó által képviselt elektro-poppal, de a lemezt meghallgatva, működött. Lehet, hogy szentségtörés kimondani, de a zenekar jól járt ezzel a változással, a kortárs új hullámos zenei elemek meglepően ötletesen integrálódtak a már-már orthodox hangzású progresszív rock zenébe.<br /></span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman","serif";"><strong> </strong></span>Az albumot indító,futurisztikus szövegű <span style="font-size: 12pt; font-family: "Times New Roman","serif";"><strong>Machine Messiah</strong> </span>metál közeli atmoszférája <em>Steve Howe</em> érdeme, de <em>Geoff Downess</em> is igazán kitesz magáért. A nyitó súlyos gitárriff fő ihletője feltehetőleg a Pink Floyd <strong>In the Flesh?</strong>-e volt, de ez nem von le semmit a dal értékéből.A rövidke, enyhén keleties hangzású szarkasztikus <strong>White Car</strong> a <em>Bowie</em> imitátor <em>Gary Numanról</em> szól, aki akkoriban fel-alá száguldozott London utcáin fehér Chevroletjével mint egy aranyifjú. Az oldal záró <strong>Does it Really Happen?</strong>-ben a zenekar "belekóstol" az újhullámba, de az örvénylő billentyűk, <em>Squire</em> basszusa és <strong>Howe</strong> gitárja nem hagy kétséget afelől, hogy ki játszik. A másik oldal az <strong>Into the Lens</strong>-el kezdődik, amely eredetileg egy Buggles dal volt:</p><p><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/6VZW-FmzWTM?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed width="640" height="390" src="https://www.youtube.com/v/6VZW-FmzWTM?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always"></embed></object></p><p style="text-align: justify;">Első hallásra egyszerűnek tűnik ez a darab a sokszor elhangzó refrén miatt, de többszöri hallgatás után fedezhetjük csak fel a dal rejtett szépségeit, köszönhetően <em>Steve Howe</em> rendkívül kifinomult játékának. <em>Chris Squire</em> itt is, és szinte az egész album során, szinte második szólóénekesként támogatja az amúgy kitűnő hangú <em>Horn</em>t. Szinte szünet nélkül érkezik a <strong>Run thru the Light</strong>, melynek hangzása erősen közelít a Police-hoz, <em>Horn</em> hajlításai nagyon hasonlítanak <em>Sting</em>éhez. A záró <strong>Tempus Fugit</strong>ban ismét megmerítkeznek a Police-féle újhullámban, a kezdő gitárhangok még <em>Andy Summers</em> modorában törnek ránk, de aztán <em>Howe</em> szerencsére keveri saját stílusával.</p><p><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/78BivgombIE?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed width="640" height="390" src="https://www.youtube.com/v/78BivgombIE?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always"></embed></object></p><p style="text-align: justify;">Az album elkészülte után ismét világ körüli turné várt a zenekarra, de élőben <em>Hornnak</em> igencsak meg kellett küzdenie a jon andersoni hangmagasságokkal, mikor a régi dalok kerültek sorra. Ráadásul a rajongók egy része nem fogadta el az énekest, így nem csoda hogy meglehetősen frusztrálva érezte magát. Talán ennek köszönhető, hogy a koncertsorozat végén búcsút intett a zenekarnak. A következő évben még megcsinált egy Bugless albumot, majd felhagyva az énekléssel, a nyolcvanas- kilencvenes évek egyik legbefolyásosabb, legsikeresebb producerévé vált, olyan előadókat segítve világhírnévhez mint például, <em>Robbie Williams, Seal, Marc Allmond</em>. De ne búcsúzzunk el tőle végleg, mert még többször lesz fontos szerepe a Yes történetében...</p><p style="text-align: justify;">'81 januárjában az alapító <em>Squire</em> és hűséges fegyverhordozója, <em>Alan White</em> is távozásra adta a fejét, a maradék két tagot <em>Geoff Downesst</em> és <em>Steve Howe-t</em> <em>Brian Lane</em> menedzser elvitte az általa kreált supergroupba az Asiaba, így a Yes gyakorlatilag két hónap alatt darabjaira hullott.</p><p style="text-align: justify;">1. Machine Messiah [Downes/Horn/Howe/Squire/White] (10:27) <br /> Part I (3:14) <br /> Part II (3:33) <br /> Part III (3:40) <br />2. White Car [Downes/Horn/Howe/Squire/White] (1:21) <br />3. Does It Really Happen? [Downes/Horn/Howe/Squire/White] (6:34) <br />4. Into the Lens [Downes/Horn/Howe/Squire/White] (8:31) <br />5. Run Through the Light [Downes/Horn/Howe/Squire/White] (4:39) <br />6. Tempus Fugit [Downes/Horn/Howe/Squire/White] (5:14)</p><p style="text-align: justify;"> </p><p style="text-align: justify;">Osztályzat. 9/10.</p><p><img alt="" src="http://mitkadem.homestead.com/files/yes_drama_lineup_intothelens.jpg" /></p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> <small><br /></small></p><p><small>Steve Howe, Geoff Downes, Alan White, Chris Squire, Trevor Horn</small></p><p> Video killed the Radio Star:</p><p><small><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/W8r-tXRLazs?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed width="640" height="390" src="https://www.youtube.com/v/W8r-tXRLazs?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always"></embed></object></small></p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F08%2F13%2Fyes_drama_1980%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F08%2F13%2Fyes_drama_1980%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F08%2F13%2Fyes_drama_1980%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Drama (1980)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/08/13/yes_drama_1980#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3150132" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/drama.gif
https://progyessive.blog.hu/2011/07/28/yes_tormato_1978
Yes: Tormato (1978)
2011-07-28T14:34:00+02:00
2011-07-28T14:34:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;"><img src="http://www.vintageprog.com/yes11.jpg" alt="" /> '78 tavaszán új lemez elkészítésébe kezdett a zenekar, amely válaszúthoz érkezett. Nyilvánvaló vált, hogy a 10-20 perces zenei kalandozások ideje lejárt. A nagy dilemma az volt, hogy hogyan tartsák meg egyedi hangzásukat, rövidebb dalok formájában, úgy hogy az ne menjen a minőség rovására. Az album felvételei nehézkesen mentek, mert a hatalmi harcok felerősödtek a két alapító tag, <em>Anderson</em> és a basszer <em>Chris Squire</em> között. A szellemi vezér énekes kezéből ekkoriban kezdtek kicsúszni a dolgok, nem tudott megfelelő iránymutatást adni társainak. Szerette volna még elektronikusabbá tenni a hangzást, kicsit <em>Vangelis</em> szellemében, de a többiek mereven elutasították. Az album eredetileg a Yes-Tor (egy angliai domb neve) címet kapta volna, de miután <em>Rick Wakeman </em>meglátta a Hipgnosis csoport által tervezett borítót, nemtetszését kifejezve egy paradicsomot vágott a grafikához. Így lett szójáték formájában a lemez címe To(r)mato.</p><p>A lenti korabeli kisfilm jól dokumentálja azt a feszültséget, amely ekkoriban a zenekaron belül uralkodott:</p><p><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param value="https://www.youtube.com/v/kPm0iHPfyG8?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed width="640" height="390" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/kPm0iHPfyG8?version=3"></embed></object></p><p style="text-align: justify;">Az album ígéretesen kezdődik a kétrészes <strong>Future Times/Rejoice</strong>-al, A vidám, optimista ének illetve <em>Howe</em> gitárjátéka az előző album hangulatát idézi, reményt adva, hogy egy újabb remekművet tálalnak elénk. Ám ez a remény gyorsan elszáll, hallva következő poppos, invenciótlan<strong> Don't Kill the Whale</strong>-t, mely címének megfelelően a bálnavadászat ellen íródott.</p><p><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param value="https://www.youtube.com/v/8NO8h_uTkdU?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed width="640" height="390" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/8NO8h_uTkdU?version=3"></embed></object></p><p style="text-align: justify;">A<strong> Madrigal</strong> egy kellemes rövidke barokkos dal, Wakeman csemballó kíséretével, amit az izzadságszagú, rockos <strong>Release Release</strong> követ. A Yes belekóstol az aréna rockba, de nem áll jól neki. Az <strong>Arriving UFO</strong>-t különös billentyűs effektek és a gitár wah-wahos megszólalása teszi földönkívülivé. A <strong>Circus of Heaven</strong> játékosan kezdődik, a gitár halványan karibi ízt a dalnak,majd hirtelen elszállós hangulatba fordul az egész, a lezárás az énekes négy éves fiának rövid monológjával illetve cirkuszi felhangokkal történik. Az <strong>Onward</strong> egy szerelmes ballada, vonósnégyes kíséretével, az előző albumon szereplő <strong>Wonderous Stories</strong> vénájában, de annak színvonalát nem éri el. Az albumzáró <strong>On the Silent Wings of Freedom </strong>volt hivatott képviselni a régi epikus hangzást. Hosszú hangszeres bevezető, mellotron, misztikus szöveg, minden összetevő itt van, mégis hiányérzete van az embernek. Itt ütköznek ki igazán az album hibái: <em>Squire</em> hápogó basszusa túl hangsúlyosra van keverve, <em>Wakeman</em> polymoog szintetizátorával borzalmas hangszíneket használ. Igazán csak<em> Howe </em>gitárja menti meg a számot, <em>Anderson</em> éneke helyenként erőltetett. A zenekar saját maga producelte a lemezt, nem volt egy kívülálló, elfogulatlan személy aki kordában tartotta volna a zenészeket.</p><p style="text-align: justify;">A Yes lendülete ennél az albumnál megtört, tétovaság és megtorpanás jellemzi ezt a lemezt,mely a csalódást jelentő anakronisztikus hangzás ellenére mégis aranylemez lett.</p><p>1. Future Times/Rejoice (6:44) <br /> a. Future Times [Anderson/Howe/Squire/Wakeman/White] <br /> b. Rejoice [Anderson] <br />2. Don't Kill the Whale [Anderson/Squire] (3:56) <br />3. Madrigal [Anderson/Wakeman] (2:23) <br />4. Release, Release [Anderson/White/Squire] (5:46) <br />5. Arriving UFO [Anderson/Howe/Wakeman] (6:03) <br />6. Circus of Heaven [Anderson] (4:29) <br />7. Onward [Squire] (4:02) <br />8. On the Silent Wings of Freedom [Anderson/Squire] (7:45)</p><p>Osztályzat: 7/10.</p><p> </p><p> </p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F07%2F28%2Fyes_tormato_1978%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F07%2F28%2Fyes_tormato_1978%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F07%2F28%2Fyes_tormato_1978%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Tormato (1978)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/07/28/yes_tormato_1978#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3107179" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.vintageprog.com/yes11.jpg
https://progyessive.blog.hu/2011/07/22/yes_going_for_the_one_1977
Yes: Going for the One (1977)
2011-07-22T22:30:00+02:00
2011-07-22T22:30:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p><img src="http://www.vintageprog.com/yes10.jpg" alt="" /></p> <p class="MsoNormal"> </p><p style="margin-bottom:11.25pt;text-align:justify;line-height:
12.75pt" class="MsoNormal"><span style="font-family:"Palatino Linotype";color:#444444">A Relayert promotáló turnét követően ,’75 májusától ’76 júniusáig szünetelt a zenekar. Ezt kihasználva a tagok mindegyike szólóalbum elkészítésébe fogott. ’76 nyarán újból összejöttek egy újabb turnéra, majd ősszel megkezdődtek a következő album dalszerzési próbái Montreuxban. Decemberben váratlan dolog történt, <em>Wakeman</em> visszatért!</span></p> <p style="margin-bottom:11.25pt;text-align:justify;line-height:
12.75pt" class="MsoNormal"><span style="font-family:"Palatino Linotype";color:#444444">Ennek anyagi okai voltak. Ugyan <em>Wakeman</em> ’73 és ’76 közötti szólóalbumai sikeresek voltak, azonban az albumokat követő turnék viszont óriási veszteséget okoztak <em>Wakeman</em>nak, mert extravaganciája nem ismert határokat. Turnéjain nem csak saját zenekarát, hanem a kísérő szimfonikus zenekart is utaztatta, ami nagy költségeket okozott neki. Emellett az Arthur Király Kerekasztal lovagjai című lemezét jégbalett (!) formájában is színpadra vitte, ez is jelentős erkölcsi és anyagi bukást okozott számára, gyakorlatilag ekkoriban csődbe jutott, hiába keltek el lemezei milliós példányszámban.</span></p> <p>Mivel közös menedzsere volt a Yes-sel, <em>Brian Lane</em> személyében, így annak indíttatására visszakerült a zenekarba, aminek a legjobban <em>Jon Anderson</em> örült, mert szerinte a Yes csak <em>Wakeman</em>nal tökéletes. Viszont <em>Patrick Moraz</em>nak ebből adódóan mennie kellett, pedig a leendő lemez előkészítésében jelentékeny szerepet vállalt.</p><p><img alt="" src="http://photos1.blogger.com/blogger/1536/990/320/A031_4.jpg" /><small>Brian Lane</small></p><p style="margin-top: 0cm; margin-right: 0cm; margin-bottom: 11.25pt; margin-left: 0cm; display: inline !important; " class="msonospacing"><i><span style="font-size:14.0pt;
font-family:"Palatino Linotype";color:#444444">.</span></i></p><p> </p><p class="MsoNoSpacing" style="text-align: left;"><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/R3YNj69w7-s?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed width="640" height="390" src="https://www.youtube.com/v/R3YNj69w7-s?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always"></embed><span style="display: none;" id="1311420988922S"> </span></object></p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">Megértve az idők szavát, a lemez könnyebben befogadható, mint az előző öt albumuk. A populáris hangvétel és a progresszivitás közötti kényes egyensúlyt sikerült megtalálni. Az album borítóját hosszú idő után nem <em>Roger Dean</em>, hanem a Pink Floyd lemezek zömének grafikusa a hipgnosisos <span class="st"><em>Storm Thorgerson </em>tervezte. Továbbá változás volt még az is hogy a progresszív rock <em>George Martinja, Eddie Offord </em>helyett a zenekar saját maga volt a zenei rendező.<em><br /></em></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify">A nyitó, címadó <strong><i style="mso-bidi-font-style:normal">Going for the One</i></strong> egy vidám progresszív- poppos dal, a felszabadult ének és <em>Howe</em> steel gitárja adja meg hozzá az alaphangot.A <strong><i>Turn of the Century</i></strong><i> </i>egy lágy, csendes dal <span> </span>gyengéd akusztikus gitárral és melankolikus zongorával a közepén. A csúcspontot az elektromos gitár belépése adja. Kilépve a gyertyafényes, intim hangulatból a napfényre: következik a <strong><i>Paralells</i></strong><i>,</i> amely visszahozza a nyitó dal energikusságát. A dalt a felhőtlen ének mellett templomi orgona uralja, ettől különleges eszenciája lesz <em>Squire</em> szerzeményének. Az album másik oldala az elbűvölő, harmóniagazdag <strong><i>Wonderous Storiessel</i></strong> kezdődik, hogy aztán jöjjön az album magnum opusa, a spirituális <strong><i>Awaken</i></strong>. A <em>Chopin</em> ihlette nagyzongorás bevezetés után a visszhangosított ének földöntúli hangulatot áraszt, majd az egyre magasztosabb dallamok, az impozáns templomi orgona és masszív gitárhangok lélegzetállító magasságokba emelik a művet. A csúcspont utáni lenyugvó részben előkerül Anderson indiai hárfája és a lebegést az orgona mellett<span> </span>női kórus teszi teljessé. A gitár vezet vissza a második tetőponthoz, hogy aztán elérkezzünk a mennyei befejezéshez.</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Mire az album '77 nyarára megjelent, a zeneipar radikális változásokon ment keresztül. Míg régebben a lemezkiadók egy bizonyos szintig művészileg szabad kezet adtak az előadóknak, nem szóltak bele az alkotás folyamatába, ezután inkább a minél gyorsabban hasznot hozó lemezek elkészítésére ösztökélték a művészeket. Jött a punk illetve azt követően az új hullám, amelyeknél a magasabb szintű zenei tudásra nem volt szükség. A punk alulról jövő kezdeményezés volt, melynek a hetvenes évek Angliájának gazdasági válsága adta az alapját, de természetesen felvirágoztatásában üzleti körök is tevékeny szerepet vállaltak.</p><p style="text-align:justify" class="MsoNormal">A mértékadó zenei szaklapok, New Musical Express, Melody Maker, Rolling Stone, persze kapva kaptak az alkalmon ünnepelni kezdték a Sex Pistols, Clash, Gary Numan, Devo tipusú előadókat.<span style="mso-spacerun:yes"> </span>A Yest, a Led Zeppelint, a Who-t<span style="mso-spacerun:yes"> </span>és még néhány hetvenes évekbeli megazenekart a rock dinoszauruszainak titulálták, akiknek a kihalás sorsát jósolták.</p><p class="MsoNoSpacing"><img src="https://m.blog.hu/pr/progyessive/0b9f38acc341b88820f480149d6c4572.jpg" alt="" /></p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p> <p class="MsoNormal" style="text-align:justify;background:white;mso-background-themecolor:
background1"> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"></p><p style="text-align:justify" class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun:yes"> </span></p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p> <p class="MsoNoSpacing"> </p> <p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"> <small>Chris Squire, Jon Anderson, Steve Howe, Alan White, Rick Wakeman</small></p><p class="MsoNoSpacing">1. Going for the One [Anderson] (5:30) <br /> 2. Turn of the Century [Anderson/Howe/White] (7:58) <br /> 3. Parallels [Squire] (5:52) <br /> 4. Wonderous Stories [Anderson] (3:45) <br /> 5. Awaken [Anderson/Howe] (15:38)</p><p class="MsoNoSpacing">osztályzat: 9/10.</p><p class="MsoNoSpacing"> </p><p class="MsoNoSpacing"><small><br /></small></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F07%2F22%2Fyes_going_for_the_one_1977%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F07%2F22%2Fyes_going_for_the_one_1977%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F07%2F22%2Fyes_going_for_the_one_1977%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Going for the One (1977)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/07/22/yes_going_for_the_one_1977#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3090214" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.vintageprog.com/yes10.jpg
https://progyessive.blog.hu/2011/06/30/yes_relayer_1974
Yes: Relayer (1974)
2011-06-30T20:25:00+02:00
2011-06-30T20:25:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;"><img alt="" src="http://www.vintageprog.com/yes8.jpg" />Hetvennégy májusában <strong>Rick Wakeman</strong> kilépett a Yesből. Bár már az előzőekben említettem, hogy voltak ennek előjelei, mégis váratlanul érte a zenekar többi tagját a billentyűs döntése.<strong> Wakemannak</strong> a döntő lökést távozásához, az <em>Utazás a Föld Középpontja Felé</em> című, márciusban megjelent szólólemezének hatalmas sikere adta meg. Mivel már ki volt tűzve a következő lemez elkészítésének határideje, lázas keresés kezdődött a szertelen zseni pótlására. Az első jelölt <strong>Vangelis</strong> volt, akinek akkoriban még nem volt annyira ismert a neve, mint manapság. <strong>Anderson</strong> a görög billentyűsre a <em>L'Apocalypse des Animaux</em> című film zenéje kapcsán figyelt fel. Néhány hét próba után azonban kiderült, hogy nem passzol bele a zenekarba, de <strong>Anderson </strong>és közte hosszú barátság szövődött, melynek később remek együttműködés lett a gyümölcse. Még megkörnyékezték <strong>Rod Argentet, Jean Rousselt és Keith Emersont</strong>, de egyikük sem vállalta. Végül ráakadtak a svájci születésű <strong>Patrick Morazra</strong>, aki ekkoriban az egykori Nice ritmusszekciójával egy remek triót működtetett Refugee néven.</p>
<p><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/fzTWViyLHow?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/VHcwTyfRBg8&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/VHcwTyfRBg8&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<br /></object></p>
<p style="text-align: justify;">A Relayer egy sikeres, de frusztrált zenekar mesterműve. Az állandó sajtótámadások és <strong>Wakeman</strong> távozása egy dacból született alkotást hozott létre. Zeneileg is továbblépés az album, mert újabb elemekkel gazdagították amúgy sem vérszegény stílusukat. Itt aztán nincs egy percnyi üresjárat, céltalan zenei labirintus mint az előző lemezen, minden hang újra a helyén van, csak úgy mint a <em>Close to the Edge</em> idején. Még a lemez felépítése is hasonló:az első oldalon egy hosszú szvit, a másik oldalon egy rockosabb és egy lágyabb tétel. A 22 perces <em>Gates of Delírium</em> ihletője<strong> Lev Tolsztoj</strong> <em>Háború és Béke</em> című könyve volt. A könyv természetesen csak kiindulási pont volt <strong>Andersonnak</strong>, a konkrét témát átültette egy egyetemes mondanivalóba. Bár nincs cím szerint tételekre osztva a <em>Gates of Deliríum</em>, mégis három jól kivehetően elkülönített részből áll. Az első részt magamban a toborzós résznek szoktam hívni. <strong>Howe</strong> kemény gitárja mint egy harcba hívó harsona , <strong>Jon Anderson</strong> éneke először szónoki, majd egyre dühödtebb, feltüzelő, mintha csatába hívná katonáit. És eljő a csata: a katonák és fegyverek itt hangszerek. Gitárok, szintetizátorok vívnak véres csatát. A hangszerek küzdelmét még helikopterzaj, fékcsikorgás hangja, fémes ütőhangszerek csörömpölése, vonyítás teszi teljesebbé, érintve ezzel a musica concreta területeit. Hangszeres szempontból mindenki nagyot alkot itt. <strong>Howe</strong> gitárarzenálja, <strong>Moraz</strong> billentyűi, <strong>Squire</strong> egyszerre dallamos és virtuóz basszusa tökéletes zenei képet fest egy csata káoszáról. <strong>White</strong> is felnő a feladathoz, <strong>Bill Bruford</strong> méltó utódjává válva. A csata véget ér, jön a <em>Soon</em>, egy hosszú emelkedett epilóg. Mellotron és pedal steel gitár kiséri az énekest, aki mint egy krónikás, aki a romok és tetemek közt barangol. Hangjában ott bujkál a fájdalom és a remény. Remény és sóvárgás a béke után. Ezután a mű után joggal nevezhetjük a Yest hangképek festőjének.</p>
<p style="text-align: left;"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/7V6rnVz9e-I?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/7V6rnVz9e-I?version=3" height="390" width="640"></embed></object><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/jTHpA-thx4A?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/jTHpA-thx4A?version=3" height="390" width="640"></embed></object></p>
<p style="text-align: justify;"><em>Soundchaser</em>: fürge jazzes fender zongorafutamokkal kezdődik, <strong>Jan Hammer</strong> (Mahavishnu) stílusában. A dal hol felgyorsul, hol lelassul. <strong>Howe</strong> gitárja szimfonikus hatású, virtuóz. A későbbi gitáristenek, mint például <strong>Malmsteen, Petrucci, Satriani</strong> később innen is meríthettek ihletet. A Yesre itt jól hallhatóan nagy hatással volt a Return to Forever, Mahavishnu Orchestra, Herbie Hancock triumvirátusa. De a hatás kölcsönös volt, mert az akkori lemezein <strong>Chick Coreát </strong>is bevallottan megérintette<strong> Emerson</strong> és a Yes zenei világa. Az albumot a csendes, harmonikus <em>To Be Over</em> zárja. <strong>Howe</strong> itt a pedal steel gitár és szólógitár mellett elektromos szitárt is használ, indiai ízt adva a számnak. Álomszerű dallamok és a szokásos andersoni jelképrendszer jellemzi a felvételt. A spirituális utazás itt egy vitorlás képében manifesztálódik.</p>
<p style="text-align: justify;">A zenekar ezzel a lemezzel megmutatta, hogy képes a zenei megújulásra, és egy olyan zsenit, mint <strong>Wakeman</strong> is lehet pótolni.</p>
<p>1. The Gates of Delirium [Anderson/Howe/Squire/White/Moraz] (21:55) <br />2. Sound Chaser [Anderson/Howe/Squire/White/Moraz] (9:25) <br />3. To be Over [Anderson/Howe/Squire/White/Moraz] (9:08)</p>
<p>osztályzat: 10/10.</p>
<p>Soundchaser '75-ből:</p>
<p><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/VSyyUOSr4QA?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/VSyyUOSr4QA?version=3" height="390" width="640"></embed></object></p>
<p>A Yes 1976 őszén:</p>
<p></p>
<p> <small>Chris Squire (bass), Jon Anderson(ének), Alan White (dob), Patrick Moraz (billentyűk), Steve Howe (gitár)</small></p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;"> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F30%2Fyes_relayer_1974%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F30%2Fyes_relayer_1974%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F30%2Fyes_relayer_1974%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Relayer (1974)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/30/yes_relayer_1974#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3028292" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.vintageprog.com/yes8.jpg
https://progyessive.blog.hu/2011/06/28/yes_tales_from_topograpic_oceans_1973
Yes: Tales from Topograpic Oceans (1973)
2011-06-28T00:25:00+02:00
2011-06-28T00:25:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;"></p> <p style="text-align: justify; " class="MsoNormal"><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/tfto.gif" />Íme az az album amely még közel negyven év után is heves vitákat generál a rajongók között. Remekmű –e <span style="mso-spacerun:yes"> </span>vajon vagy tán egy óriási zenei blöff? Tény, hogy az album remek muníciót adott a progresszív rockot<span style="mso-spacerun:yes"> </span>zsigerből gyűlölő alternatív zenei újságíróknak. Még manapság sem fukarkodnak a lemez emlegetésekor a dehonesztáló jelzőkkel: elbizakodott, nagyképű, fellengzős stb. Ha ironikus lennék, azt mondanám, ezzel a lemezzel ijesztgetik<span style="mso-spacerun:yes"> </span>a gyanútlan, progresszív rockot még nem ismerő ifjúságot. Az is tény, hogy a zenekaron belül sem volt teljes az egyetértés az irányvonalat illetően. De ekkoriban még Anderson vaskézzel irányította a zenekart, és Howe támogatását bírva keresztül vitte akaratát, egy monumentális koncept lemez elkészítését. </p><p style="text-align: justify; " class="MsoNormal">Squire az előző albumok jól bevált formuláját akarta folytatni. Parázs viták kisérték a lemezkészítés folyamatát,melynek során a basszusgitáros kiakart lépni a zenekarból, de Eddie Offord (lent) a lemez producere lebeszélte. A klasszikus neveltetésű Rick Wakeman is állandó vitában volt a zenei autodidakta énekessel.</p><p style="text-align: justify; " class="MsoNormal"><img alt="" src="http://nfte.org/interviews/images/eddy/eo1.jpg" /></p><p style="text-align: justify; " class="MsoNormal">Az album elkészítésekor Anderson extrém ötletei <span style="mso-spacerun:yes"> </span>sem nyerték el<span style="mso-spacerun:yes"> </span>Wakeman és Squire tetszését. A stúdió egyes helyiségeit kicsempéztette, szalmabálákat hozatott be, a számára elképzelt akusztika elérése érdekében. Az éjszakai erdőben történő lemezfelvételről azért lebeszélték. Dupla album, négy, húsz percnyi szimfónia, ekkoriban úttörő vállalkozásnak számított a rockban.</p><p style="text-align: justify; " class="MsoNormal"></p><p style="text-align: justify; " class="MsoNormal">A lemez inspirációját egy Jamie Muir (King Crimson) által ajándékozott könyv, Paramhansa Yoganda, Egy Jógi önéletrajza egyik hosszabb lábjegyzete adta. Az album egy négytételes transzcendens utazás, a szövegek számomra nehezen vagy egyáltalán nem értelmezhetőek, a buddhista tanok mellett más vallások tézisei (pl. egyiptomi napkultusz) is megidéződnek.<span style="mso-spacerun:yes"> </span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"></p><p style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto;
text-align:justify" class="MsoNormal"><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); "><span style="font-size: 10pt; font-family: 'Bookman Old Style'; color: black; background-image: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; ">A Revealing science of god- Dance of Dawn (20:27): a lemez kiemelkedő műve. A fohászszerű kezdés után hol Wakeman mindent elsöprő, sistergő moog szólói, hol Howe gitár appreggiói kerekednek felül. A hangszerszólókat Anderson magasztos éneke állítja meg fenséges mellotron szőnyegek által támogatva. Az újabb kiadású cd- ken a szám tengerzúgással és Howe lebegő gitárjával kezdődik, annak idején az utolsó pillanatban vágták ki ezt a részt.</span></span></p><p style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto;
text-align:justify" class="MsoNormal"><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); "><span style="font-size: 10pt; font-family: 'Bookman Old Style'; color: black; background-image: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; ">Remembering - High the Memory (20:38): szemlélődő, meditatív hangulatú, emiatt kissé álmosítónak hat, Wakeman visszhangosított orgonája még rá is segít erre. A szintetizátor és a gitár kettőse némileg ébresztőt indukál időnként, majd visszasüppedünk a merengésbe, melyet azért egy eléggé felemelő finálé zár le. Egyfajta zenei apálynak és dagálynak lehetünk fültanúi. Ennél a műnél érzem először azt, hogy a kevesebb több lett volna. Egy tíz perces szám sínylődése ez egy húsz perces mantra börtönében.</span></span></p><p style="mso-margin-top-alt:auto;mso-margin-bottom-alt:auto;
text-align:justify" class="MsoNormal"><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); "><span style="font-size: 10pt; font-family: 'Bookman Old Style'; color: black; background-image: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; ">Ancient – Giants under the Sun (18:34), egy zenei labirintus, a lemez legnehezebben befogatható tétele: első harmadában agresszív ütősök és Howe nyávogó gitárja, Anderson mint egy azték főpap ceremónia közben, mindez monumentális billentyűs aláfestéssel. Közben egy kis nyelvleckében is részesülünk a Nap különféle élő és holt nyelveken (babilóniai, litván, ősi ír, latin, hindi stb.) megidézve, majd a gitár céltalanul kavarog a harmóniák útvesztőjében frippes áthallásokkal. Az utolsó harmad hozza a megnyugvást, a Leaves of Green akusztikus barokk hangulata éles kontraszt az avantgard ámokfutás után.</span></span></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); "><span style="font-size: 10pt; font-family: 'Bookman Old Style'; color: black; background-image: none; background-attachment: scroll; background-origin: initial; background-clip: initial; background-position: 0% 0%; background-repeat: repeat repeat; ">Leaves of Green:</span></span><span style="font-size: 10pt; font-family: "Bookman Old Style"; color: black; background: none repeat scroll 0% 0% rgb(230, 236, 249);"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><iframe width="400" height="300" frameborder="0" src="http://player.vimeo.com/video/26834270?title=0&byline=0&portrait=0"></iframe></p><p> </p><p> </p> <p class="MsoNormal"><span style="background-color: rgb(255, 255, 255); "><span style="font-size: 10pt; font-family: 'Bookman Old Style'; color: black; background-image: initial; background-attachment: initial; background-origin: initial; background-clip: initial; ">Ritual- Nous Sommes du Soleil (21:35):, a Yes naphimnusza ez, melyet az ének tesz magasztossá, Squire basszusa végre főszerephez jut. a keleties aromát az elektomos szitár diszkrét kísérete adja. Negyedóra elteltével a törzsi dobok és a fortyogó billentyűsök napkitörésszerű kettősével újra experimentális vizekre evez a zenekar, de a lezárás ismét lélekemelő.</span></span></p><p class="MsoNormal"></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A lemez annak ellenére, hogy mind szövegileg mind zeneileg nehezen emészthető, már elővételben aranylemez lett, de a kritikusok kíméletlenül elbántak az albummal, a már fentiekben említett becsmérlő kifejezésekkel illetve. Valószínűleg még több évtizednek kell még eltelnie, hogy a helyén tudjuk kezelni ezt a lemezt, nem véletlenül folyik még sokszor parázs vita róla különböző fórumokon még harmincvalahány év után is.</p> <p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A lemezkészítést egy hosszú turné követte, melynek során Rick Wakeman-ben felötlött a kilépés gondolata. Eltérő habitusa és életmódja miatt kissé kilógott a többi tag közül,<span style="mso-spacerun:yes"> </span>az album zenei világát is kritikával illette, pedig a lemezen billentyűs hangszerei főszerepet kaptak.</p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">osztályzat: 8,5/10</p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><img alt="" src="http://progyessive.blog.hu/media/image/1973.jpg" /></p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p><p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F28%2Fyes_tales_from_topograpic_oceans_1973%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F28%2Fyes_tales_from_topograpic_oceans_1973%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F28%2Fyes_tales_from_topograpic_oceans_1973%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Tales from Topograpic Oceans (1973)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/28/yes_tales_from_topograpic_oceans_1973#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3020503" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/tfto.gif
https://progyessive.blog.hu/2011/06/24/yes_close_to_the_edge_1972
Yes: Close to the Edge (1972)
2011-06-24T00:59:00+02:00
2011-06-24T00:59:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;"><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/ctte.gif" /> A <b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Fragile</i></b> csupán ismerkedési est volt a régi tagok és <b style="mso-bidi-font-weight: normal;">Wakeman</b> között, és a lemezről lemezre való fejlődés itt csúcsosodott ki. <strong>Anderson</strong> ekkoriban ismerkedett meg <strong>Igor Sztravinszkij</strong> illetve <strong>Jan Sibelius</strong> zenéjével, amely még tovább tágította a Yes horizontját. Az énekes ugyan nem volt kimondottan iskolázott, azonban autodidakta módon szélesítette világszemléletét, a hétköznapi életben is bonyolult körmondatokkal fejezte ki önmagát.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Dalszövegei egyre több metafizikai elemet tartalmaztak, komoly fejtörést okozva nem csak zenésztársainak, rajongóiknak, hanem kritikusainak is.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Close to the Edge</i> fő ihletője <strong>Hermann Hesse</strong> <em>Siddhartha</em> című novellája volt. Ugyan a dalszövegek csak áttételesen utalnak a regényre, de megadják az album <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>poszthippi filozófiai alaphangját, megjelenítve mind a kereszténység, mind a buddhizmus tanait.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">De a rejtélyes dalszövegekre csupán díszítő elemként tekintsünk, fő funkciójuk annyi hogy kiegészítsék a lemez tekervényes hangképeit.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> A fokozatosan felerősödő természeti zajok (madárcsicsergés, vízesés) után vulkánkitörés- szerűen tör előre <strong>Howe</strong> Gibsonja, <strong>Bruford</strong> bonyolult ritmusképleteivel.A káosz hangjait az ének szelídíti meg. Ezután a progresszív rockra annyira jellemző hangulat- és ütemváltások következnek, A <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Get up I get down</i> lebegő, ambientes, áhitatos részeit, <strong>Wakeman</strong> templomi orgonája teszi még fenségesebbé, majd újabb váltás és a virtuóz hammond és moog szólók után, jön a magasztos finálé. A spirituális magasságok elérve, a tudás megszerezve, az út véget ért.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">And you and I</i> hallgatása közben az embert az időtlenség érzése hatja át.</p>
<p style="text-align: left;" class="MsoNormal"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/86Cp1jvYSNA?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/FZcGc-nbLco&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/FZcGc-nbLco&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<br /><span id="1311344731524S" style="display: none;"> <br /></span></object></p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Egyfajta zenei hullámvasút ez a négy tételes darab. Az első tételt a <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>- <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Cord of life</i> - <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>kezdetben tétova akusztikus akkordjai és <strong>Anderson</strong> mesélős éneke uralják, majd hamar elérjük a tetőpontot az <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Eclipse</i> képében. A mellotron, a moog, a pedal steel gitár <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>együttes hangzuhataga illetve <strong>Anderson</strong> szférákba emelkedő hangja számomra több évtized után is megunhatatlan. A <em>Preacher the Teacher</em>ben visszatér az akusztikus gitár, <strong>Wakeman</strong> siklóként tekergő szintetizátor hangjai által támogatva. <strong>Anderson</strong> szövegileg megidézi a téziseit a templom ajtajára szögező Luthert, majd rövid időre visszatér az <em>Eclipse</em> crescendója, hogy aztán jöjjön a záró <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Apocalypse</i> amelynek optimista sorai visszautalnak a<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Siddhartára.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A befejező <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Siberian Khatru</i>, a zenekar rockosabb vénáját mutatja, hard rock riffek, rövidke szitár, csembaló szóló, és <strong>Anderson</strong> könnyed, energikus éneke jellemzi. A dalszöveget értelmezni felesleges, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mert itt a szavak ismét csak díszítőelemként jelennek meg „random üzemmódban”.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">A lemez zenei és szövegi bonyolultsága ellenére hatalmas sikert hozott a zenekarnak. Angliában platina, Amerikában aranylemez lett, szupersztár státuszba emelve Andersonékat. A kritikák az egekig magasztalták a lemezt, mérföldkőként aposztrofálva. </p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal">Ám hiába a siker, <strong>Bill Bruford</strong> a dobos a lemezkészítés során bejelentette, hogy átigazol a <strong>Robert Fripp</strong> vezette King Crimsonba.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><strong>Bruford</strong> a jazz felől jött, számára túl kötött volt a Yes klasszikus zenéből táplálkozó nyelvezete. Helyét <strong>Alan White</strong> töltötte be, akit a lemez producere <strong>Eddie Offord</strong> ajánlott. <strong>White</strong> ekkorra már komoly nevet szerzett magának a szakmában, hiszen többek között <strong>John Lennon</strong> és <strong>George Harrison</strong> korszakos lemezein dobolt. Egyébként sem volt számukra ismeretlen a dobos, mert együtt szerepelt <strong>Howe</strong>-el és <strong>Andersonnal </strong>vendégként <strong>Johnny Harris</strong> <em>All to Bring You Morning</em> című lemezén, fél évvel korábban. Tehetségére jellemző, hogy harminc óra alatt megtanulta a repertoárt, így sor kerülhetett a lemezt bemutató turnéra, amelyet jól dokumentál a a következő év elején megjelent tripla élő lemez és film, Yessongs címmel.</p>
<p class="MsoNormal"><img alt="" src="http://www.voormann.com/img/biography/image/PlasticOnoBand.jpg" /></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"> </p>
<p class="MsoNormal"><small>Plastic Ono Band, b-j: Klaus Voorman, Alan White, Yoko Ono, Lennon, Eric Clapton </small></p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: Georgia; color: black;">1. Close to the Edge [Anderson/Howe] (18:50)</span><span class="apple-converted-space"><span style="font-family: Georgia; color: black;"> </span></span><span style="font-family: Georgia; color: black;"><br /> i. The Solid Time of Change<span class="apple-converted-space"> </span><br /> ii. Total Mass Retain<span class="apple-converted-space"> </span><br /> iii. I Get Up I Get Down<span class="apple-converted-space"> </span><br /> iv. Seasons of a Man<span class="apple-converted-space"> </span><br /> 2. And You and I [mus: Anderson, themes by Bruford/Howe/Squire; lyr: Anderson] (10:09)<span class="apple-converted-space"> </span><br /> i. Cord of Life [Anderson/Bruford/Howe/Squire]<span class="apple-converted-space"> </span><br /> ii. Eclipse [Anderson/Bruford/Howe]<span class="apple-converted-space"> </span><br /> iii. The Preacher The Teacher [Anderson/Bruford/Howe/Squire]<span class="apple-converted-space"> </span><br /> iv. Apocalypse [Anderson/Bruford/Howe/Squire]<span class="apple-converted-space"> </span><br /> 3. Siberian Khatru [Anderson, themes by Anderson/Howe/Wakeman] (8:57)</span><span style="font-family: Georgia;"></span></p>
<div style="text-align: left;">Osztályzat: 10/10</div>
<div style="text-align: left;"> </div>
<div style="text-align: left;"><img alt="" src="http://i799.photobucket.com/albums/yy280/dxman_62/Discos/Yes/yes_-_yessongs.jpg" /></div>
<div style="text-align: left;"> </div>
<div style="text-align: left;"> </div>
<div style="text-align: left;"> </div>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F24%2Fyes_close_to_the_edge_1972%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F24%2Fyes_close_to_the_edge_1972%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F24%2Fyes_close_to_the_edge_1972%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Close to the Edge (1972)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/24/yes_close_to_the_edge_1972#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3010229" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/ctte.gif
https://progyessive.blog.hu/2011/06/21/yes_fragile_1971
Yes : Fragile (1971)
2011-06-21T19:51:00+02:00
2011-06-21T19:51:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> <img alt="" src="http://images.uulyrics.com/cover/y/yes/album-fragile.jpg" />Hetvenegy nyarán megkezdődtek a következő album próbái. Ekkorra már teljesen nyilvánvalóvá vált,<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>hogy <strong>Tony Kaye</strong> orgonista nem képes megfelelni <strong>Jon<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Anderson</strong> elvárásainak. <strong>Kaye</strong> idegenkedett az újfajta technológiájú billentyűs hangszerektől, amelyek pedig elengedhetetlenül szükségesek voltak a zenekar szimfonikus hangzásának kiterjesztéséhez. Így hát a <em>Heart of the Sunrise</em> próbái során megváltak tőle. Könnyen megtehették, <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>mert már meg volt a következő jelöltjük, a csodagyerek <strong>Rick Wakeman </strong> személyében. </p>
<p><img alt="" src="http://t0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcRqNTOIsqSb8Nd9H5Wc2qzfUEiK2D0BClB4XlGz1_2T6L1dwq8i" /></p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><strong>Wakeman</strong> viszonylag fiatalkora ellenére már komoly zenei múlttal rendelkezett. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A <span style="text-decoration: underline;">Strawbs</span> nevű folk- rock zenekar tagja volt, de emellett session zenészként részt vett többek között <strong>David Bowie, Elton John, Cat Stevens</strong> lemezein. Pont<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a sűrű elfoglaltságai miatt nem fejezte be<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>a Királyi Zeneakadémiát.</p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px; text-align: justify;">Az album borítóját <strong>Roger Dean</strong> <span> </span>festette, akinek munkássága <span> </span>hosszú évekre összefonódott a zenekar életével. <span> <img alt="" src="http://th25.photobucket.com/albums/c96/alan53/Images/th_image-RogerDean74.jpg" /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px; text-align: justify;">Magának az albumnak különleges a struktúrája. Az <span> </span>öt rövidebb terjedelmű darab<span> </span>a zenekar tagjainak egyéni ambicíóit hivatott szolgálni. Az album fő erejét azonban a hosszabb lélegzetű kompozíciók adják.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px; text-align: justify;">A <em>Roundabout</em><span> </span>egy könnyed fülbemászó dal, amely annak ellenére, hogy könnyen befogadható, még így is tartalmaz bravúros zenei megoldásokat:<span> </span><strong>Squire</strong> funky ízű basszusjátékát, <strong>Howe</strong> barokkos gitár közjátékait, Wakeman játékos billentyűit. Maga a szám jelentette a zenekar USA- beli áttörését, vágott kislemez verziója a Billboard élbolyába került. A <em>Cans and Brahms</em> <strong>Wakeman</strong> rövidke hangulatos adaptációja RMI elektromos zongorán. Ezután <strong>Anderson</strong> vokális kísérlete, <span> </span>a <span> </span><em>We Have Heaven</em> jön, énekét megsokszorozva hallhatjuk. A <em><span> </span>Shout Side of the Sky</em> egyszerre kemény és bonyolult. <strong>Wakeman</strong> klasszikus ihletettségű közjátékát elbűvölő vokális harmóniák ölelik körbe. Majd újra hardrockos részek jönnek, Anderson feszültéggel teli énekléssel meséli el a hóviharban odaveszett hegymászó történetét. A fajsúlyos témát <strong>Bruford</strong> rövidke jazzes intermezzója, illetve a vidám progresszív- poppos <em>Long <span> </span>Distance Roundaround</em> oldja fel. <span> </span>Átmenet nélkül jön <strong>Squire</strong> jutalomjátéka a <em>Fish</em> , mely jól demonstrálja innovatív basszus játékát. <em>A mood for a day </em>mely egyszerre barokk illetve flamenco hangulatú, tökéletes megpihenést nyújt az album fő attrakciója a fenséges <em>Heart of the Sunrise</em> előtt.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/BsRdT9hwqGs?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/FZcGc-nbLco&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/FZcGc-nbLco&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<br /></object></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px; text-align: justify;">A nyitány, amelyet a <span style="text-decoration: underline;">Crimson</span> XXI. századi skizoid embere ihletett, vad és zaklatott, csupán <strong>Squire</strong> basszusa és a mellotron tompítja egy kis időre. Ám a féktelenséget Anderson éteri hangja semmivé foszlatja. Wakeman billentyűi és Howe gitárja csupán rövid pillantokra törik meg az emelkedett hangulatot . A finálé ugyanolyan vad mint a kezdés, majd kis időre visszatérnek a We have Heaven trillái. Nehéz szavakat találni számomra, még közel harminc év után is megunhatatlan ez a mestermű, amely egyébként szerintem a<em>Close to the Edge</em> előképe, zenei felépítése folytán.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px; text-align: justify;">1. Roundabout (8:29) <br />2. Cans And Brahms (1:35) <br />3. We Have Heaven (1:30) <br />4. South Side Of The Sky (8:04) <br />5. Five Percent For Nothing (0:35) <br />6. Long Distance Runaround (3:33) <br />7. The Fish (Schindleria Praematurus) (2:35) <br />8. Mood For A Day (3:57) <br />9. Heart Of The Sunrise (10:34)</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;"> </p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;">Osztályzat: 9/10</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px; text-align: justify;">Bónuszként még szerepel a cd kiadásokon az utolsó feldolgozás amit eddig elkövettek, mégpedig a <strong>Simon and Garfunkel</strong><em> America</em> című dala. Zseniális feldolgozást csináltak ebből a rövidke gyönyörű dalból, teljesen a saját képükre formálták. Érdekesség hogy orgonán kivételesen a dobos Bill Bruford<span> </span>játszik.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;">Íme először az eredeti:</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/W773ZPJhcVw?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/W773ZPJhcVw?version=3" height="390" width="640"></embed></object></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;">És a Yes változata:</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 17px;"><iframe src="http://player.vimeo.com/video/26876958?title=0&byline=0&portrait=0" frameborder="0" height="300" width="400"></iframe></p>
<p style="line-height: 17px;"> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"> </p>
<p style="text-align: left;"> </p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p>
<p> </p>
<p style="text-align: justify;" class="MsoNormal"> </p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F21%2Fyes_fragile_1971%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F21%2Fyes_fragile_1971%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F21%2Fyes_fragile_1971%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes : Fragile (1971)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/21/yes_fragile_1971#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3001933" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://images.uulyrics.com/cover/y/yes/album-fragile.jpg
https://progyessive.blog.hu/2011/06/21/yes_the_yes_album_1971
Yes: The Yes Album (1971)
2011-06-21T19:49:00+02:00
2011-06-21T19:49:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/yesalbum.gif" /></p>
<p style="line-height: normal; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">Miután az első két album eladási mutatói alacsonyak voltak, a zenekar lemezszerződése az Atlantic kiadónál veszélybe került. Ám a menedzsmentnek ( <strong>Brian Lane</strong> és <strong>Mike Tait</strong>) és <strong>Ahmet Ertegün</strong> atlanticos vezér jóindulatának köszönhetően, a zenekar kapott egy kis haladékot. Elvonultak vidékre, Devonba egy Church Hill nevű farmra, ahol kikísérletezhették annak a hangzásnak az alapjait, amely meghozta számukra a későbbi sikereket. Miután <strong>Peter Bankset</strong> kitették, új gitárost kellett keresni. Az első jelölt <strong>Robert Fripp volt</strong>, de ő csak akkor vállalta volna, ha az ő elképzelései szerint történik minden. Ebbe <strong>Anderson</strong>, aki a zenekar többi tagjától megkapta a <strong>Napoleon</strong> becenevet, nem ment bele.</span></p>
<p style="text-align: left; line-height: normal;" class="MsoNormal"><img alt="" src="http://tabondant.fr/covers/242696.jpg" /></p>
<p style="mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; line-height: normal;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> </span></p>
<p style="line-height: normal; text-align: justify;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">Az új jövevény <strong>Steve Howe</strong> (sz. 1947) lett, aki ezt megelőzően a Tomorrow, a Bodast illetve az In the Crowd nevű bandákban szerepelt. Howe belépése új színt hozott a zenekarba, mert széleskörű zenei ismeretekkel rendelkezett. Olyan stílusokban volt otthonos, mint a barokk, jazz, flamenco, ragtime, country. Ezt a stíluskavalkádot zseniálisan ötvözve alakította ki egyedi, utánozhatatlan előadásmódját, mely nélkülözhetetlen eleme lett a zenekar hangzásának.<br /></span></p>
<p style="line-height: normal;" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">Ez az album a Yest annyira nem kedvelő kritikusok kedvence, mert itt még nyersebb, rockosabb a hangzásuk, kevesebb benne a ciráda.</span></strong></p>
<p style="line-height: normal;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12pt; font-family: 'Times New Roman','serif';"></span></p>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/qrMalyU214E&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/qrMalyU214E&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<p style="line-height: normal;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12pt; font-family: 'Times New Roman','serif';"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/n7SIcW-cw_8?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param></object></span></p>
<p style="line-height: normal; text-align: justify;" class="MsoNormal"><b><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">A</span></b><i><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> Yours is no Discgrace</span></i><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">- ben <strong>Howe szaggatott gitárjának jut főszerep. Igazi hard rock felvétel ez, melynek egy régi amerikai western sorozat témája, a Bonanza adta a fő ihletét. Itt hallhatunk először moog szintetizátort Yes lemezen, igaz inkább csak kísérő szerepben</strong>. <i>The clap</i> </span><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">egy akusztikus gitár darab Django Reinhard stílusában.</span></strong></p>
<p style="line-height: normal; text-align: justify;" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">És itt a következő</span></strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> <i>Starship trooper</i>,<strong> egy mini szvit, három különböző darab összeragasztásából állt egységgé. Az első tétel, a kozmikus témájú</strong> <i>Life seeker</i> <strong>Anderson lenyűgöző éneke mellett, Squire dallamos basszusjátéka miatt is emlékezetes. A</strong> <i>Disillusion</i> <strong>többszólamú templomi kórusa gyönyörű és fontos eleme lesz a zenekar későbbi stílusának. A</strong> <i>Würm</i> <strong> ismétlődő gitár riffjei a Beatles </strong><i>I want you</i> v</span><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">égtelenített akkordjaihoz hasonlítanak.</span></strong></p>
<p style="line-height: normal; text-align: justify;" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">A második oldal az</span></strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> <i>I’ve seen all good people/ Your move</i>- val</span><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> kezdődik, melynek első fele akusztikus ballada, a Gnidrolog tagja Colin Goldring furulyázik. Lényegében egy sakkjátszmáról szól. A második rész átcsap egy kis dinamikus rock & rollba. </span></strong></p>
<p style="line-height: normal; text-align: justify;" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">A következő</span></strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> <i>A Venture</i> </span><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">mostoha szerepet kapott a zenekar életművében, koncerten sem nagyon játszották, pedig nem rossz darab, Kaye kellemes zongorázásával kisérve.</span></strong></p>
<p style="line-height: normal;" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> A finálé a <i>Perpetual Change</i>, az album legbonyolultabb száma, Howe gitárjával</span></strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> </span><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">kezdődik majd Anderson éneke feszültséget kelt, amelyet a ritmikailag tekervényes hangszeres rész old fel, egy rövid moog szólammal lezárva. Vokálisan itt és az album többi részén a choral stílus mellett a Crosby, Stills, Nash & Young előadásmódját érezhetjük behatásként.</span></strong></p>
<p style="line-height: normal;" class="MsoNormal"><strong><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">Az album végre meghozta a zenekarnak a hőn áhított sikert, komoly listás helyezés és kritikai elismerés kiséretében. De a nagy dolgok még ezután jöttek…</span></strong></p>
<p style="line-height: normal;" class="MsoNormal">1. Yours Is No Disgrace (9:36)<br />2. The Clap (3:07)<br />3. Starship Trooper: Life Seeker / Disillusion / Wurm (9:23)<br />4. I've Seen All Good People: Your Move / All Good People (6:47)<br />5. A Venture (3:13)<br />6. Perpetual Change (8:50)</p>
<p style="mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; line-height: normal;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;"> </span></p>
<p style="mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; line-height: normal;" class="MsoNormal"><span style="font-size: 12.0pt; font-family: 'Times New Roman','serif'; mso-fareast-font-family: 'Times New Roman'; mso-fareast-language: HU;">Osztályzat: 9/10.</span></p>
<p style="mso-margin-top-alt: auto; mso-margin-bottom-alt: auto; line-height: normal;" class="MsoNormal">Steve Howe első zenekara a Syndicats:</p>
<p style="text-align: left; line-height: normal;" class="MsoNormal"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/nl9iMs0ooiU?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/nl9iMs0ooiU?version=3" height="390" width="640"></embed><span id="1311422481995S" style="display: none;"> </span></object></p>
<p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F21%2Fyes_the_yes_album_1971%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F21%2Fyes_the_yes_album_1971%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F21%2Fyes_the_yes_album_1971%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: The Yes Album (1971)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/21/yes_the_yes_album_1971#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/3004086" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/yesalbum.gif
https://progyessive.blog.hu/2011/06/19/yes_time_and_a_word_1970
Yes: Time and a word (1970)
2011-06-19T15:29:00+02:00
2011-06-19T15:29:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/taaw.gif" /></p><p class="MsoNormal">Itt még a kisérleti fázis korszakát éli a zenekar, még halványan itt van a pszichedelia, a west coast folk és <span style="mso-spacerun:yes"> </span>a Nice hatása, de a harminc tagú szimfonikus zenekari kíséret filmzenei hangulatot ad a lemeznek.<img alt="" src="http://yesmuseum.org/TS/05TimeWordS.jpg" /></p> <p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">No Opportunity Necessary, No Experience Needed </i>eredetileg a Woodstock hős Richie Havens dala. A Yes ebből a hippi protest songból, egy tüzes, eleven dalt varázsolt, a hammond orgona, dübörgő basszus és a nagyzenekar segítségével, úgy hogy a dal eredeti hangulata megmaradt. A dal közepén a felkavaró szimfonikus rész a Big Country (Idegen a cowboyok közt) című western fő témája. Anderson hangja itt kivételesen mélyebb tónusú a megszokottnál. A <i style="mso-bidi-font-style:
normal">Then</i> olyan mint egy James Bond film kisérő zenéje, intenzív orgona és persze nagyzenekari segédlettel.</p> <p class="MsoNormal">Az <i style="mso-bidi-font-style:normal">Everydays</i> egy feldolgozás a Buffalo Springfield- től. Diszkrét vonós kiséret, Anderson érzéki nőies hangja: mintha egy hollywoodi romantikus film zenéjét hallanánk Audrey Hepburn főszereplésével. Aztán a gitár vad párbaja következik a nagyzenekarral, hogy azután visszatérjen a bárzenei hangulat.</p><p class="MsoNormal"><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param value="https://www.youtube.com/v/xGT0aZBK_Yk?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param><embed width="640" height="390" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" type="application/x-shockwave-flash" src="https://www.youtube.com/v/xGT0aZBK_Yk?version=3"></embed></object></p><p class="MsoNormal"> </p><p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style:normal">Sweet Dreams</i> amolyan happy dal orgona kísérettel, rövid gitárszólóval, nem érzem jelentősnek. Hammond intro- val indul az album leghosszabb dala a <em>Prophet</em> kicsit a korai Deep Purple stílusában, ám a dzsesszes gitár és a nagyzenekar ellenére valami hiányzik a zenéből, ami emlékezetessé tehetné a felvételt. A <i style="mso-bidi-font-style:normal">Clear days</i> kicsit szentimentális dalocska az <i style="mso-bidi-font-style:normal">Eleanor Rigby</i> modorában. Az <em>Astral Traveller</em> űrrockjával búcsút intünk a pszichedeliának, már csak Anderson földöntúlivá effektezett hangja emlékeztet erre a hangzásra. Banks gitárja végre nagyobb szerepet kap. A címadó <em>Time and a Word</em> remek lezárása az albumnak a maga himnikus, balladai hangvételével.</p> <p class="MsoNormal">Mai füllel ez a lemez, akár csak az előző, egyik- másik darabja kicsit elavultnak hat, de valahogy eredeti bája van.</p> <p class="MsoNormal">Peter Banks-et még a lemez megjelenése előtt 1970 áprilisában ejtették a zenekarból. Banks elégedetlen volt a lemezen betöltött szerepével, a szimfonikus zenekar háttérbe szorította gitárjátékát. De a fő ok az volt hogy Banks és a kirúgott régi menedzser Robert Flynn jó barátok voltak, és a gitáros helytelenítette az eljárást. Kár érte mert ő rakta le a Yes gitár soundjának az alapjait, amelyet később Steve Howe fejlesztett tökélyre .</p> <p class="MsoNormal"><span style="mso-spacerun:yes"> </span></p> <p class="MsoNormal"></p><p>Osztályzat: 7,5/10. </p><p> </p><p style="padding-left:5px;">1. No Opportunity Necessary, No Experience Needed (4:47) <br />2. Then (5:42) <br />3. Everydays (6:05) <br />4. Sweet Dreams (3:48) <br />5. The Prophet (6:32) <br />6. Clear Days (2:04) <br />7. Astral Traveller (5:50) <br />8. Time and a Word (4:31)</p><p style="padding-left:5px;">Miből lesz a cserebogár: Jon Anderson első együttese a Warriors 1964-ből</p><p style="padding-left:5px;"><object width="640" height="390" style="height: 390px; width: 640px;"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/ayGGZhTc7JI?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed width="640" height="390" src="https://www.youtube.com/v/ayGGZhTc7JI?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always"></embed><span style="display: none;" id="1311422083641S"> </span></object></p><p> </p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F19%2Fyes_time_and_a_word_1970%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F19%2Fyes_time_and_a_word_1970%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F19%2Fyes_time_and_a_word_1970%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes: Time and a word (1970)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/19/yes_time_and_a_word_1970#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/2997566" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/taaw.gif
https://progyessive.blog.hu/2011/06/17/yes_the_yes_1969
Yes : The Yes (1969)
2011-06-17T23:43:00+02:00
2011-06-17T23:43:00+02:00
olias
https://blog.hu/user/124459
<p><img alt="" src="http://www.relayer35.com/Yescography/yes.gif" /></p>
<p> </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"> <span style="font-size: 12pt; font-family: 'Times New Roman';">A Yes előzménye a Mabel Greer’s Toyshop nevű formáció volt, ennek hamvaiból jött létre a zenekar. Chris Squire (basszus) és Jon Anderson egy londoni klubban találkozak először 1968 közepén, és a Simon and Garfunkel illetve a 5th Dimension nevű vokális formáció iránt érzett közös rajongás hozta őket össze. Hozzájuk csapódott még Peter Banks aki szintén a Toyshop tagja volt, valamint az orgonista Tony Kaye illetve Bill Bruford dobos. Első fellépésük a Cream előzenekaraként 68 végén volt a Marquee klubban. Traffic, Beatles és Leonard Bernstein számokat játszottak. Hamar lemezszerződéshez jutottak az Atlantic kiadónál. Az album 1969 októberében jelent meg.<img alt="" src="http://yesmuseum.org/TS/01Yes691.jpg" /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"> </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"> </p>
<p class="MsoNormal"><small>Balról jobbra: Peter Banks, Tony Kaye, Jon Anderson, Bill Bruford, Chris Squire</small></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;">Az első dal <i>Beyond and Before</i>, még a toyshopos időből való, a korszellemnek megfelelő pszichedelikus gitárral, de egyedi védjegyként már itt van a többszólamú vokál valamint Squire basszusa, melyet <span style="color: black;">John Entwistle</span> (The Who) inspirált. <i>I see you</i>: ez egy feldolgozás a Byrds Fifth Dimension című albumáról. Eredetileg két és fél perc maga a dal, de ők felduzzasztották több mint hat percre, köszönhetően Peter Banks Wes <span> </span>Montgomery ihlette jazzes improvizációjának. <i>Yesterday and Today</i> egy kedves, csendes dal akusztikus gitár és zongorakisérettel.<span> </span><i>Looking around:</i> csak úgy sugárzik a lelkesedés és a pozitív energia ebből a számból, amelynek Kaye orgonajátéka adja a legfőbb erejét.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="color: black;">A második oldal a vietnami események ihlette <i>Harold Land</i> -del kezdődik, ez amolyan békedal, egy háborút megjárt férfiről szól, aki bár csak két évig harcolt, de úgy érzi semmi sem olyan mint azelőtt, a fiatalsága odalett.</span> <span style="color: black;">Harold Land egyébként Bruford kedvenc jazz szaxofonosának a neve volt Egy ritka Beatles feldolgozás az <em>Every Little Thing</em> a következő, kicsit megvadítva az eredeti változatot. </span>A <i>Sweetnes</i> elég jelentéktelen dalocska, a már fent említett 5th Dimension és Burt Bacharach hatása érződik rajta, címének megfelelően elég édeskés. Az album záró <em>Survival</em> már előrevetíti hogy milyen lesz a Yes az elkövetkező tíz évben. Hosszú instrumentális nyitány, halk akusztikus gitár, lágy ének, többszólamú vokál. Ha még embrionális formában, de itt hallható először a tipikus Yes sound.</p>
<p class="MsoNormal"></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"> </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param value="https://www.youtube.com/v/rbqoe3PaUS8?version=3" name="movie"></param><param value="true" name="allowFullScreen"></param><param value="always" name="allowScriptAccess"></param>
<p style="text-align: center;"><object height="344" width="425"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/aDigs6UMVjY&hl=en&fs=1"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/aDigs6UMVjY&hl=en&fs=1" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" height="344" width="425"></embed></object></p>
<br /><span id="1308497345089S" style="display: none;"> <br /></span></object></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"> 1. Beyond and Before (4:50) <br />2. I See You (6:33) <br />3. Yesterday and Today (2:37) <br />4. Looking Around (3:49) <br />5. Harold Land (5:26) <br />6. Every Little Thing (5:24) <br />7. Sweetness (4:19) <br />8. Survival (6:01)</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Osztályzat: 7/10.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;">Mabel Greer's Toyshop:</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><object style="height: 390px; width: 640px;" height="390" width="640"><param name="movie" value="https://www.youtube.com/v/ZLUHBWfscOA?version=3"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowScriptAccess" value="always"></param><embed src="https://www.youtube.com/v/ZLUHBWfscOA?version=3" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true" allowscriptaccess="always" height="390" width="640"></embed><span style="display: none;" id="1311421523228S"> </span></object></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: left;"><span style="font-size: 12pt; font-family: 'Times New Roman';"> </span></p>
<p><a title="Megosztom Facebookon!" href="https://www.facebook.com/sharer.php?api_key=120587281320910&locale=hu_HU&method=stream.share&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F17%2Fyes_the_yes_1969%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dfacebook%26utm_campaign%3Dblhshare"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_facebook.png" alt="Megosztom Facebookon!"></a>
<a title="Megosztom Twitteren!" href="https://twitter.com/home?status=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F17%2Fyes_the_yes_1969%3Futm_source%3Dbloghu_rss"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_twitter.png" alt="Megosztom Twitteren!"></a>
<a title="Megosztom Tumblren!" href="https://www.tumblr.com/share?v=3&u=https%3A%2F%2Fprogyessive.blog.hu%2F2011%2F06%2F17%2Fyes_the_yes_1969%3Futm_source%3Dbloghu_rss%26utm_medium%3Dtumblr%26utm_campaign%3Dblhshare&t=Yes : The Yes (1969)"><img src="https://m.blog.hu/assets/frontend/img/rss/icon_tumblr.png" alt="Megosztom Tumblren!"></a>
<a href="https://progyessive.blog.hu/2011/06/17/yes_the_yes_1969#comments"><img class="item_ctp" src="https://progyessive.blog.hu/rss/image/post/id/2993920" border="0" /></a><br /></p>
0
progyessive rock
https://progyessive.blog.hu
http://www.relayer35.com/Yescography/yes.gif