Yes: Going for the One (1977)

2011.07.22. 22:30

 

A Relayert promotáló turnét követően ,’75 májusától ’76 júniusáig szünetelt a zenekar. Ezt kihasználva a tagok mindegyike szólóalbum elkészítésébe fogott. ’76 nyarán újból összejöttek egy újabb turnéra, majd ősszel megkezdődtek a következő album dalszerzési próbái Montreuxban.  Decemberben váratlan dolog történt, Wakeman visszatért!

Ennek anyagi okai voltak. Ugyan Wakeman ’73 és ’76 közötti szólóalbumai sikeresek voltak, azonban az albumokat követő turnék viszont óriási veszteséget okoztak Wakemannak, mert extravaganciája nem ismert határokat. Turnéjain nem csak saját zenekarát, hanem a kísérő szimfonikus zenekart is utaztatta, ami nagy költségeket okozott neki. Emellett az Arthur Király Kerekasztal lovagjai című lemezét jégbalett (!) formájában is színpadra vitte, ez is jelentős erkölcsi és anyagi bukást okozott számára, gyakorlatilag ekkoriban csődbe jutott, hiába keltek el lemezei milliós példányszámban.

Mivel közös menedzsere volt a Yes-sel, Brian Lane személyében, így annak indíttatására visszakerült a zenekarba, aminek a legjobban Jon Anderson örült, mert szerinte a Yes csak Wakemannal tökéletes. Viszont Patrick Moraznak ebből adódóan mennie kellett, pedig a leendő lemez előkészítésében jelentékeny szerepet vállalt.

Brian Lane

.

 

 

 

Megértve az idők szavát, a lemez könnyebben befogadható, mint az előző öt albumuk. A populáris hangvétel és a progresszivitás közötti kényes egyensúlyt sikerült megtalálni. Az album borítóját hosszú idő után nem  Roger Dean, hanem a Pink Floyd lemezek zömének grafikusa a hipgnosisos  Storm Thorgerson tervezte. Továbbá változás volt még az is hogy a progresszív rock George Martinja, Eddie Offord helyett a zenekar saját maga volt a zenei rendező.

 

A nyitó, címadó Going for the One egy vidám progresszív- poppos dal, a felszabadult ének és Howe steel gitárja adja meg hozzá az alaphangot.A Turn of the Century egy lágy, csendes dal  gyengéd akusztikus gitárral és melankolikus zongorával a közepén. A csúcspontot az elektromos gitár belépése adja. Kilépve a gyertyafényes, intim hangulatból a napfényre: következik a Paralells, amely visszahozza a nyitó dal energikusságát. A dalt a felhőtlen ének mellett templomi orgona uralja, ettől különleges eszenciája lesz Squire szerzeményének. Az album másik oldala az elbűvölő, harmóniagazdag Wonderous Storiessel kezdődik, hogy aztán jöjjön az album magnum opusa, a spirituális Awaken. A Chopin ihlette nagyzongorás bevezetés után a visszhangosított ének földöntúli hangulatot áraszt, majd az egyre magasztosabb dallamok, az impozáns templomi orgona és masszív gitárhangok lélegzetállító magasságokba emelik a művet. A csúcspont utáni lenyugvó részben előkerül Anderson indiai hárfája és a lebegést az orgona mellett  női kórus teszi teljessé. A gitár vezet vissza a második tetőponthoz, hogy aztán elérkezzünk a mennyei befejezéshez.

Mire az album '77 nyarára megjelent, a zeneipar radikális változásokon ment keresztül. Míg régebben a lemezkiadók egy bizonyos szintig művészileg szabad kezet adtak az előadóknak, nem szóltak bele az alkotás folyamatába, ezután inkább a minél gyorsabban hasznot hozó lemezek elkészítésére ösztökélték a művészeket. Jött a punk illetve azt követően az új hullám, amelyeknél a magasabb szintű zenei tudásra nem volt szükség. A punk alulról jövő kezdeményezés volt, melynek a hetvenes évek Angliájának gazdasági válsága adta az alapját, de természetesen felvirágoztatásában üzleti körök is tevékeny szerepet vállaltak.

A mértékadó zenei szaklapok, New Musical Express, Melody Maker, Rolling Stone, persze kapva kaptak az alkalmon ünnepelni kezdték a Sex Pistols, Clash, Gary Numan, Devo tipusú előadókat.  A Yest, a Led Zeppelint, a Who-t  és még néhány hetvenes évekbeli megazenekart a rock dinoszauruszainak titulálták, akiknek a kihalás sorsát jósolták.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Chris Squire, Jon Anderson, Steve Howe, Alan White, Rick Wakeman

1. Going for the One [Anderson] (5:30)
2. Turn of the Century [Anderson/Howe/White] (7:58)
3. Parallels [Squire] (5:52)
4. Wonderous Stories [Anderson] (3:45)
5. Awaken [Anderson/Howe] (15:38)

osztályzat: 9/10.

 


A bejegyzés trackback címe:

https://progyessive.blog.hu/api/trackback/id/tr623090214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása